Túl fontos vagy! És Te vagy az akinek a létezése megkérdőjelezi az életem. Akiért nem akarok hibázni! Akivel szemben önmagam vagyok! Ezt most ismertem fel.. Köszönöm, hogy ráébresztettél erre! ~H~

Vannak kérédsek, melyeket anélkül teszünk fel, hogy belegondolnánk az adható válaszok súlyába. Mindezt azért, mert a legjobbat szeretnénk hallani. Azt reméljük, hogy a válasz szivünk válasza lesz. Amire vágyunk. Kérdések melyekre talán jobb, ha nem is akarunk választ kapni. De mégis piszkál belül. Rág, fészkelődik, és kiabál, hogy "ki akarok jönni! Neked is jobb, ha tudod!"- és mindig győz. Legyőz.. Te is jól ismered azt az érzést és bátorságot, amikor megfogalmazódik benned. És minden félelmet félretéve felteszed. Majd remegő gyomorral várod a választ. A válaszodat. De vedd észre,  nem mindig azt kapod amit szeretnél. Sőt, az esetek többségében a legkülönfélébb válaszokat kapod. Szivenüt, de túléled. Újra- és újra. De nem tanulsz belőle, hallod?! Soha nem tanulsz belőle. Eltelik egy kicsike idő, és új kérdésed van. És újra remeg a gyomrod, és újra fészkelődik, és újra kinoz addig mig kiköpöd.. Kiköpted. Gratulálok!! Most megint remegsz. Izgulsz.. Na, de arra fel vagy készülve, hogy talán megint csalódás ér?!?!

Eljatszom a gondolattal, hogy ujra atfogsz ket karoddal. Es az erzes mi akkor kisert, mara mar halavany.. S Te tudod a legjobban, vajon miert?

"Hibázni kell, hogy tanulni tudjunk belőle. Bűnözni kell, hogy megbocsájtást nyerjünk. Küzdeni, hogy helyrehozzunk, és szeretni, hogy elég kitartásunk legyen mindehhez. Emberek vagyunk, őrültek és érzelmesek. Bántunk, bántanak, szeretnek és szeretünk. Mégis így szép. Mégis így akarok élni. Célokkal, küzdelemmel. Másokkal és önmagammal.."
~H~

Az elet furcsa es kegyetlen jateka, hogy 1060 kmrel arrebb is kozelebb voltam, mint most. A legrosszabb idokben is jobban ereztem a kettonk kozotti kapocs szilardsagat mint most. Egyszeruen, ha utalt az is elviselhetobb volt a szamomra, mint ez a semmi. Ez az uresseg. Azt hiszem mindent megprobaltam. Szerettem. Vartam. Meg provokaltam is, de egyszeruen annyira erdektelen lettem a szamara, hogy mar felhuzni sem tudtam. Hol van az a kapocs, az a mindent elsopro ero, bizalom, potolhatatlansag amit egyutt epitettunk fel egymas szemeben?

~Keresd meg azt, aki kiszabadít a mindennapjaidból. 
Keresd meg azt, aki mellett önmagad tudsz lenni! 
Keresd meg azt, akiért nem fárasztó a legjobban kihozni magadból! 
Keresd meg azt, akinek a társaságában a csend is lágyan csendülő muzsika..
Azt, akivel megoszthatod a számodra legfontosabb dolgokat.. Aki előtt nem félsz szabadon kimondani mindent, ami a fejedben jár!

 

~ "Ha valamit elrontok az életben, annak nyoma marad barmit is teszek. Bármennyit küzdök azért, hogy bebizonyítsam nem okozok több csalódást. Hiba az amit én is úgy vélek. Nem hiba szeretni,csak annak aki ezt nem érti meg. Hiszek abban, hogy a botlásom kellett, hogy igazán szeretni tudjak. Hogy esendő legyek, ha van szó. Hogy megtanuljak küzdeni a bizalmadért. Hogy azt ki akarjamrólad  érdemelni. Nem én változtam, és nem a szívem. Vagy amit vele hiszek. Hanem hibáztam. Emberi voltam. Egy egyszerű ember, gyenge és meggondolatlan. És elvakított az a fajdalom ami okoztál. Hibáztattalak, mert csalódást okoztál. Holott soha semmit nem ígértél. Annyit adtál amennyit tudtál. Se többet se kevesebbet. Egy buta telhetetlen kislány voltam. És most? Annyi is elég, ha láthatlak.. Ha messziről is. Tudnom kell, hogy jól vagy. Hogy boldog vagy valakivel valahogyan. És én is boldog leszek." ~H~

"Egyetlen éj kellett csak.Egyetlen éj, hogy láttalak.S megéltem a legmélyebb poklokat.Őrülten viselkedtem, nevettem, sírtamS igen, önmagammal harcoltam.A fejemben minden mozdulatod bevésve, Az érintésed, az illatod, a szemed fénye. Az erőd. S a semmiben elvesztegetett órák,De tudom, hogy ha megízlelem ismét lényednek titkát, Nem bírlak megvonni magamtól tovább.Hát nézd meg mi lett belőlem!Ismét csak egy kétségbeesett kislány, Ki csak Szeret, Bízik, s reménykedik, Hogy neki teremtett Téged a világ!" ~H~

 

Szeretnék újra 17 éves idióta, gondtalan, kamasz lenni. Se szerelem. Se élet. Se csalódás. Se rossz kedv. Se emlékek se Könnyek.  Se vágyak, csak álmok. És egy világ, melyet hibátlannak láttam. Egy élet tervei, melyeket szépen elbaltáztam. S most csak egy összetört szívem van.  S benne mély a bánat. Mert csak egyet hittem igazi társnak..

 

Egy elmosódott árnyék, ez vagyok csupán.  
Az emlékeid megfakult, de sötét foltja..
Kinek reménytelenül kutatod egykoron kedves arcát,  
Mert amit most látsz, csak fakó torza..
Ez a torz maradt belőlem, felesleges kutatni,  
Arcom megtépték a feledés szilánkjai..
Mosolyom erőtlen, szemem fénye homályos,
SzÍvem darabos, csak árnyék vagyok,
Mit egy lehullott csillag hátra hagyott..~ H.

Időnként már azt sem hiszem ami megtörtént.. Hidegben, hogy volt nyár. Egyedül, hogy volt mikor megoszthattam az életem valakivel. Sőt, már az is álomnak tűnik, hogy valaha közünk volt egymáshoz. Úgy hiszem az agyam különös játékai voltak csak ezek. Te.. És a boldogság.

 

"Mindenkinek van valaki, akiert barmit megtenne. Mindenkinek van valaki, aki erte tenne meg mindent. Mindenki azt remeli, hogy egyszer helyrehozhatja a hibakat, amiket az ellen kovetett el, aki potolhatatlan a szamara. Te is es En is ezert kuzkodunk. En Erted, Te masert.. ~H~"

 

"Megszereted mint  barátot.. elfogadod minden nyúgjével együtt, és Csodálod... Majd szépen lassan beleszertsz. Vágysz rá... Amíg ott van a mindennapjaidban ezt észre sem veszed, mert a közelsége mindig feltölt.. De abban a pillanatban, amikor úgy alakul, hogy többet nem vehet részt fizikálisan az életedben, a tudat ráébreszt arra, hogy nem akarod elveszíteni... Legszívesebben ordítanád, hogy nem akarod...
Hirtelen fontossá válik aza vágy, amit előtte észre sem vettél... Felgyorsul az életed, felerősödnek az érzelmeid. Talán mindennek így kell lennie. Megkockáztatod a kapcsolatot, hogy elveszíted azt, akit önmagáért szeretsz! Barátként és talán máshogyan is... Majd megbánod az egészet, és nem azt, hogy megtörtént, hanem hogy eddig vártál vele... De tudod akárhányszor újra kezdhetnéd, mindig így döntenél..."

"Nem voltam más, csak egy Test, mely vonzotta és feltüzelte. Mely megadta Newki azt, amire akkor abban a percben szüksége volt... És egy bosszú voltam afelé, akit igazán Szeret. Baráti lélek voltam, mely felfogott minden rosszat és eletben tartotta az Ő lelkét... De nem dobogtatta meg a szívét, csak hagytam, hogy az enyémet meghasítsa... Seb vagyok immár, mely sajog... Ő érte... Mostmár mindegy hogyan leszek boldog, csak ne vágyjak olyanra, amit sosem kaphatok meg...!"

 

"Kizárólag Őt néztem, sőt az Ő szemével láttam, az Ő világát éltem... Közben észre sem vettem, hogy új világot álmodott... Én én csak néztem, de helyettem már régóta mást látott, vagy engem egyáltalán nem is látott..."

"Normális szeretnék lennék végre.. egyszer... De rá kellett jönnöm, hogy bennem is van hiba. Nem csak Ő tehet mindenről. De számomra még ez az üresség, ez a legtöbb... Ez a legfontosabb. Vigyázok rá, és gondosan ápolgatom önmagamban..."

 

"Visszamentem oda, hol egy mellék útra léptem... egy tévútra... És mindent erre az irányra tettem fel. Családot, barátot, Önmagam!
Átgondoltam mindent, és úgy döntöttm visszatérek az eredeti utamra, amit gyermekként megálmodtam.. Elfelejtem ezt a kis botlást, ha egyáltalán botlás volt... Azokért, akik nem tartanának velem... De ne csodálkozz, ha közben érezni is elfelejtek..."

 

"Azt hiszem mindig is vonzottak azok a világok, melyeket nem ismerek. Melyek nem olyanok, mint az enyém... Mostanra értettem meg, milyen az, amikor akkora változás következik be az életemben, amely engem is gyökeresen megváltoztat. Azok a világok, amelyek régen távolinak és elérhetetlennek tűntek, mára az én valóságaim lettek... Sok kis világ, amik ösztönöznek avagy hátráltatnak a céljaim elérésében, boldoggá tesznek, vagy épp az ellenkezője... Mégis mindegyik egy-egy csoda..."

 

"Ki akartam beszélni magamból, de nem tudtam mindent elmondani... Kimondtam, hogy szép.. Kimondtam, hogy fontos nekem.. Kimondtam, hogy Barát.. S majd azt is, hogy ennél is több... Vágyom rá... És mielőtt kimondhattam volna, hogy szeretem, most azt kell hogy mondjam: lemondok Róla..."

 

 

Oldal: Saját gondolatok
Úgy éld az életed, ahogyan te akarod, és ne úgy, ahogy mások akarják! - © 2008 - 2024 - szivszilankok.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat