~Tanulás (cipőfűzés), megvilágosodás (érzelmek), kellemes pillanatok (éltető emlékek) azzal, akit nagyon szeretsz.. Mindegy, a lényeg, hogy legyen egy hely, ahol menedéket találsz, ha a hullámok összecsapnak a fejed és a Szíved fölött!~

 

~ „Szeretnék veled eső áztatta utcán táncolni, s szeretnék veled egy ágyban álmodni. Szeretném megmutatni mit ér egy könnycsepp, mely az öröm által tisztítja arcodat, s elmossa az összes bánatodat. Szeretném ha szemem tükrében fedeznéd fel a világot, s észrevennéd az igazán fontos dolgokat. Szeretném ha tudnád hogy a sivatagban is nyílik virág, s hogy a hóesésben is van melegség, mert így él a világ. Szeretném ha velem együtt kiáltanád, hogy suttogva is értem szavad, mert így nincs az a szív mely megszakad. Szeretném ha látnád hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat, s kinek néma az élet, az is várja a hangokat. Szeretném ha együtt éreznénk azokat a dolgokat, melyeket sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat. És végül Szeretném, ha már ráncok borítják az arcunkat, azt lássam hogy életünk nem is lehetett volna ennél boldogabb..." ~</SPAN></SPAN></P><p>"Ha valakivel találkozol, gondolj arra, hogy a találkozás mögött ezer és ezeregy ok rejlik. Minden emberi kapcsolat szent egymásratalálás. A másik emberben önmagad másik felét ismered fel, minden vonásában saját vonásaidat látod meg. Amit róla gondolsz, magadról gondolod. Amit vele teszel, magaddal teszed. Amit róla képzelsz, azt magadról képzeled. Mindaz, amit neki kívánsz, egy napon veled fog megtörténni." (Tatiosz)</p><p>"Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik. Ami elmúlt, annak múlttá kell válnia, s ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá kell tenni. Maga az idő nem teszi azzá -segíteni kell neki."

Sajnálom, de valamit még mondanom kell és csak pár pillanatom maradt. Sajnálok mindent, amit nem adhatok meg. (...) Nem vidíthatlak fel. Csak veled akartam megöregedni. Két vén trotty azon kuncog, hogyan hullik szét a testük. Együtt maradni, mint a képen a tónál. Ott van a mi mennyországunk. Sok minden hiányzik: könyvek, álmok, csókok és viták. Köszönök mindent! (...) Köszönöm, hogy mindig büszke lehettem rá, hogy veled vagyok! A bátorságot, a szelídséget, a tekintetedet, és hogy mindig meg akartalak érinteni! Te voltál az életem. És bocsáss meg minden kudarcomért!

‎~Az emberi élet túl hosszú a szerelemhez. (...) Az egyiknek mindig túl sokáig tart. A másik pedig hoppon marad, azután csak ül, és bámul maga elé. Úgy bámul, mint aki meghibbant.

Az, hogy ő mellettem volt, mindent megváltoztatott. A napok sokkal gyorsabban és jobban teltek - úgy éreztem bármire képes vagyok. Magányos perceimben visszagondoltam a csókjaira, az illatára, minden egyes érintésére. Ezek éltettek.

Ha szeretünk valakit, elgyengülünk. Kiszolgáltatottak leszünk. Megalázhatóak. Gyakran vesztesek is. Egy szerelemben mindig az veszít többet, aki jobban szeret. A közönyös, akinek egy kapcsolat nem „vérre megy", erősebbnek tűnik... Azért is félünk szeretni, mert odaadóvá válunk, kiszolgáltatottá. Mondjuk ki: gyengévé... És, mivel a szerelem ritkán izzik mindkettőnkben egyenlő hőfokon, mindig annak a nehezebb, aki jobban szeret. Még akkor is, ha intenzívebb boldogságot él át, mint a másik. Mert utána ő lesz a boldogtalanabb.

~Kiderült, hogy az vagy, akinek gondoltalak. Én sohasem játszottam meg magam, végig őszinte voltam. Végül mégis engem aláztak meg....

~Ha valaki fontos neked: Figyelj rá! Szeresd! Mert eljöhet az az idő, mikor megtennéd, de már túl késő..

 

 

"Az egyikben kétszemélyes ágy uralkodik... Középen alszik Ő.. A másikban egy másik kétszemélyes ágyon balra szorulok. Így sem hagyhatok elég teret, hogy elférjen hűlt helye..
Kamasz angyal vagyok... Ne haragudjatok, de sem mást őrizni, sem elbukni nem tanultam meg még. Egy kamasz ördögbe vagyok szerelmes, bár nincs nemem... Amit elértél, már nem tied. Nem akarok elérni semmit, nem akarom hogy ne legyen mire vágynom!
Amikor elszik, nem ér hozzá más, csak a párna, a takaró, a tágas tér, az ajtó és a falak.. Nem ér hozzá más csak az, amitől ébren szabadulni szeretne... amibe álmában is kapaszkodik...
Sosem leszek már teljes nélküle; hiszen összetartotunk, mint a nyúl két füle...
Nem alhatok vele... A másik szobába fészkelem be magam, nem ér el semmi nesz...
Akkor még sok volt bennem az új, az érdekes. Széthordott mindent a tekintete. Dühvel szigetelem mosolyom réseit... a sok csalódás?! Rendben tart... Csak egy dologban hibáztam!
Csak egy dologban hibáztam:
Megfogadtam, hogy többé senkihez sem szólok..
Nem etetek macskát, nem símogatok gyereket...
De hangom még rendszerint elkóborol, s csak a szomszédoktól hallom vissza tetteit... Felkiáltok!! Mikor álmomból szabadulni szeretnék, Ő átrohan, belékapaszkodhatok... Míg a világ elérhetővé válik..." 

 

----.----

Elvesz (kicsit másképp)

Nem tudom mi történt, hol kezdődött... Sietni akartam, de nem találtam kijáratot. De az is lehet, hogy még el sem kezdődött, vagy már régen véget ért, én meg semmit sem vettem észre az egészből, mert velem bármit el lehet hitetni, és most jöttél, rám mosolyogtál. Ez is elég volt... Akkor még nem gyanakodtam, és azt sem tudtam, hogy miért ácsorogtál percekig az esőben az égre bámulva, mielőtt idejöttél hozzám. Nem számított, engem csókoltál. De később aztán csend lett, beborult az ég, én pedig megértettem, hogy már nem jössz, mert elfelejtettél.
Hívtalak, de beszéljünk máskor, mondtad, mert nincs mit mondanod. Én pedig továbbra is várakoztam. Azonnal legyűrt a kétségbeesés, hogy elveszítettelek... És akkor... mindent megértettem. Hogy valaki másnak tartogatod mosolyod, nevetésed és szemed ragyogását. Nekem pedig látnom kellett volna, hogy épp most menekülnél vissza. De késő volt... Akkor már egy hónapja megint csak rá gondoltál minden pillanatban. Ott álltam a szobában, szorítottam a párnád, hátha nyomodra bukkanok, de nem találtam az illatod, és azóta sem találom...

----.----

"Az éjszakák a legrosszabbak. Elalvás előtt hányingerem van, szédülök, szeretném elveszíteni az eszméletem, de továbbra sem történik semmi... aztán mégis valahogy elalszom.
Azt álmodom, hogy veled vagyok, mindegy hol, bárhol... Nevetünk, Sírunk, Ölelkezünk... Majd eltűnsz, és megint egyedül maradok. És másnap éjjel kezdődik minden elölről...
Még álmaim sem hagynak Téged szeretni..." 

----.----

"Az idő túl lassú azoknak, akik várnak, túl gyors azoknak, akik gyászolnak, túl rövid azoknak, akik örvendnek... Ám azoknak, akik Szeretnek, az idő nem számít..."

----.----

"A bátorság nem a félelem hiánya, sokkal inkább egy döntés, hogy a félelemnél van, ami fontosabb..."

----.----

"Amikor az élet száz okot ad arra, hogy sírj, mutass fel ezer okot arra, hogy mosolyogj!" (Buddha)

----.----

"Amíg nem mondod valakire, hogy: Ő az!, addig nem is szereted igazán... S amikor elveszted azt, akit szeretsz, azért lesz elviselhetetlen a világ, mert ezentúl senki sem, Ő Az!"

----.----

"Mert ha szeretlek, meglátom benne azt, akit Te is csak ritkán látsz magadban: hozzá beszélek, és Ő megért engem. Még akkor is, ha a világ legmélyebb dolgáról van szó. És fordítva is igaz: ha szeretsz, olyan titkokat tudsz kihozni belőlem, melyekről én magam sem tudtam..."

----.----

 

~Melletted akarok lenni minden este és reggel, melletted elaludni, hozzád bújni, 'miért'-eket feltenni, mint egy 5 éves kisgyerek. Magabiztosságod mellett eljátszani egy kislányt, aki semmit sem ért, csak azt tudja elmondani, hogy mennyire szeret.~

 

 

~A legnehezebb dolog elengedni valakit, aki fontos neked. Akihez kötődsz; aki iránt erős érzéseket táplálsz; akivel megannyi közös boldog emléked van. Akit nem tudsz és nem is akarsz elengedni. A legnehezebb dolog elfogadni, hogy neki nem te kellesz már; hogy ő tovább lépett, és csak te szorongatod a közös perceteket..~

 

 

~Nem mindig könnyű kimondani, ami a szívedet nyomja. Néha rá kell, hogy kényszerítsenek. Néha jobb, ha megtartod magadnak a dolgokat. (...) Még akkor is, ha minden porcikád el akarja mondani az igazat. Szóval befogod a szád.. megtartod a titkod.. és más módon próbálsz boldog lenni.~

 

 

~Tudod, van, hogy elmegy és nem hagy semmit maga után. Nem búcsúzik el, nem ír levelet. Egyszerűen csak kisétál az ajtón. Te azt hiszed, viccel, nem gondolja komolyan. Vársz, hogy majd nyílik az ajtó és belép. Nem érdekelne a magyarázat: hol volt, mit csinált. Te csak folytatni akarod ugyanúgy. De az ajtó nem nyílik, a telefon nem csörög, és Te ráébredsz, magadra hagytak..~

 

 

‎~ Tudod, nem volt olyan pillanat, amikor kevésbé kellettél volna, kevésbé akartalak volna, vagy kevésbé szerettelek volna. Csupán olyan volt, hogy kevésbé mutattam ki! :| ~

‎" Sokat hibáztam az életem során. Hagytam hogy az emberek kihasználjanak, és elfogadtam a megérdemeltnél sokkal rosszabb dolgokat. Ám tanultam a rossz választásaimból, és annak ellenére, hogy van pár dolog, amit sosem kaphatok már vissza, és vannak emberek,akik már soha nem fognak bocsánatot kérni, legközelebb már okosabb leszek, és nem horgonyozok le olyan dolog mellett , ami kevesebb, mint amit megérdemlek!!"

Néha nem sikerül minden úgy, ahogy szeretnéd,akkor és azzal akivel szeretnéd,néha tanít az élet feledni és tovább menni úgy,hogy ne nézz vissza... Majd arra is,hogy kinek útja nem hasonló a tiéddel,nem is lesz SOHA! És persze ki az, akinek az útja pontosan a tiéd mellett halad... :):)

 

~Sajnálom, de valamit még mondanom kell és csak pár pillanatom maradt. Sajnálok mindent, amit nem adhatok meg. (...) Nem vidíthatlak fel. Köszönök mindent! Köszönöm a kedvességed(...) Köszönöm, hogy mindig büszke lehettem rá, hogy veled vagyok! A bátorságot, a szelídséget, a tekintetedet, és hogy mindig meg akartalak érinteni! Te voltál az életem. És bocsáss meg minden kudarcomért!~

~Abban az esetben, ha valaki melletted van, még ha nem is beszélgettek, az ő létezése miatt mégis boldog vagy. Még ha mindent el is veszítettél, állj meg és nézz körbe! Biztos vagyok benne, hogy valaki ott van melletted. Ne légy szomorú! Ne veszítsd el a reményt! Kérlek, ne felejtsd el azt, hogy nem vagy egyedül!~ :)

~ Tanuld meg!! Aki nem keres, annak nem hiányzol...és akinek nem hiányzol, az nem
szeret...!! A sors dönti el, hogy ki lép be az életedbe, de te döntesz arról, hogy ki
marad.Az igazság egyszer fáj, de a hazugság újra és újra...ezért értékeld azokat akik
értékelnek és szeresd tiszta szívből azokat, akik viszonozzák! ~

~
Néha borzasztó bonyolultnak tűnik kontrollálni az érzelmeinket. Tudni, hogy mikor, ki iránt, s legfőképpen hogy MIT érzünk, s miért. A múlt emlékeit nem engedtük el, vagy már rég elengedtük és egy új, más dolog alakult ki bennünk. Az embert magát szeretjük, vagy csak azt, amit ad. Helyrerakni mindent, és mindenkit, nem egyszerű dolog...~

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: idézetek
Úgy éld az életed, ahogyan te akarod, és ne úgy, ahogy mások akarják! - © 2008 - 2024 - szivszilankok.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat